A fenntartható rend egyik alapja, hogy ki kell selejtezni a felesleges holmit. Tudatosak vagyunk, így a hulladékot szelektálva, a megfelelő gyűjtőedénybe vagy -helyre próbáljuk eljuttatni (pl. lejárt gyógyszert a gyógyszertárba), a használható, jó állapotú ruhaneműt pedig be lehet dobni a ruhagyűjtő-konténerbe is, hiszen szétosztják a rászorulók között. Vagy mégsem? Ennek jártam utána.
Első lépésként felhívtam a pláza parkolójában elhelyezett piros-fehér konténeren szereplő telefonszámot. Érdeklődésemre egy férfi azt közölte, hogy ők csak a szállítással foglalkoznak. Tudomása szerint a ruhák bekerülnek egy szelektálóüzembe, a rossz minőségű textíliákat újrahasznosítják, a jó minőségűekkel pedig a rászorulókat támogatják. - Hogyan jut el a ruha a szegényekhez? - tettem fel a kérdést. - Hát, ööö, nagyon sok szervezetet támogatunk, egyházakat, különféle segélyszervezeteket. - hangzott a válasz. - És mi annak a cégnek a neve, ahova beszállítják a konténereket? - kérdeztem. A dörmögő válaszból azt vettem ki, hogy Textil Kft, amit "meggugliztam", de kiderült, hogy nincs ilyen cég, ezért tovább kutakodtam.
Na jó, nem leszek álszent, ezért elárulom, hogy sejtettem, hogy a történet nem az önzetlen segítésről szól, mert néhány évvel ezelőtt láttam azt a dokumentumfilmet, ami a nyugati ruhagyűjtők nyomában járva fényt derít a nagy átverésre, de kíváncsi voltam, hogy kis hazánkban mi a helyzet ezzel kapcsolatban.
Folytatva a nyomozást, felhívtam a veszprémi Vöröskeresztet, hogy megtudjam, fogadnak-e ruhaadományt, majd megkérdeztem, hogy a hátsó udvarukban lévő piros-fehér ruhagyűjtő-konténer tartalmának mi lesz a sorsa. - Őőőőő, hogy minek? Ja... oda azokat a darabokat dobjuk bele, amik rossz minőségűek, mert sok ilyen jut el hozzánk. Aztán elszállítják. - Hova? - kérdeztem. - Azt nem tudom, de miért érdekli ez magát? - hangzott a válasz.
Következő lépésként szétnéztem a neten kedvenc keresőmotorunk segítségével, ami a használt ruha gyűjtő konténer (ki tudja, hogyan kell helyesen írni?) kulcsszóra kiadott pár cikket, többek között a Blikk.hu egyik írását, Leleplezte a Blikk a használtruha-maffiát! címmel. A fotókkal tarkított oknyomozás arról számol be, hogy hogyan pakolják ki a "maffiózók" a tárolóedényeket (úgy, hogy az egyik belemászik), majd vélhetően a piacon értékesítik a lopott ruhákat. A cikk írója szerint nagy károkat okoznak ezzel, hiszen a konténerek tartalma rászorulókhoz kerülne, többek között a Vestimentum Ruhagyűjtő Alapítványon keresztül, mivel a legtöbb ilyen tárolót ők működtetik. Természetesen a Vestimentumot is felhívtam, és megtudtam, hogy jelenleg nincs sehol kihelyezve konténerük, valamint bizonyos okokból nem tudnak ruhaadományt fogadni. Ezen kívül azt is elmondta az úr, hogy a fehér alapon piros feliratos konténerek a Textrade Kft.-hez tartoznak. Hogy a Blikk írása fizetett cikk volt-e vagy egy tájékozatlan újságíró hordott össze hetet-havat, az egyelőre nem derült ki.
A Textrade Kft. számát tárcsázva viszonylag gyorsan eljutottam egy hölgyhöz, aki érdeklődésemre elmondta, hogy igen, hozzájuk szállítják be a kérdéses tárolókat. Azt biztosan tudja - mert ő azon a telephelyen dolgozik-, hogy a silány ruhákból géprongy lesz, amit TOVÁBBÉRTÉKESÍTENEK, és igen, szerinte jól sejtem, hogy a többi megy bálás ruhának. Újra tárcsáztam a céget, és megkerestem a bálás ruhák értékesítésével foglalkozó illetékest, hogy megtudjam, honnan származnak az "extra minőségű export" használt holmik. - A bálák 80%-át Angliából szállítjuk be, a maradék 20%-ot pedig Svájcból, Németországból és Hollandiából. - érkezett a válasz. - És a hazai ruhagyűjtő-konténerek tartalma is bekerül a bálákba? - kérdeztem. - Hogy mi? Ja, hát azokat szétválogatjuk, de a magyarok általában másodosztályú vagy annál is rosszabb minőségű ruhát dobnak csak ki. - És mi lesz a másodosztályú textilekkel, azokat nem lehet bálában megvenni? - érdeklődtem. - Hát végül is de, azokat is meg lehet venni, általában a piacosok keresik vagy akik ilyen jellegű árukészletet tartanak. - válaszolta az ügyintéző, majd hozzátette, hogy be lehet menni személyesen is az üzembe körülnézni, és szívesen küld egy árlistát az e-mail címemre. A levelet 5 perc múlva megkaptam, melyből kiderült, hogy kb. 0,5-től 10 Euro/kg egységárig lehet tőlük használt ruhát vásárolni. Hogy a külföldi extra minőségből mennyi a valódi külföldi, hogy azok is ilyen konténerekből származnak-e és hogy a mi rossz minőségű ruháink,ami még nem a géprongy kategória, hol kötnek ki, annak most nem jártam utána. A fentebb említett leleplező film szerint egyébként Európa "ruhaszemete", mint annyi minden más, Afrikába kerül, ahol egyes országokban a használtruha-üzlet teljesen megölte a textilipart.
Összegezve: a fehér-piros ruhagyűjtő-konténereket egy vállalkozó beszállítja Székesfehérvárra a Textrade Kft.-hez, ahol azok tartalmát szortírozzák. Egy részük - a silány minőségű - géprongyként, az eladható minőségű bálás ruhaként kerül TOVÁBBÉRTÉKESÍTÉSRE.
Hogy átvernek-e minket? A konténerek színe alapján ugyan asszociálhatunk a Vöröskeresztre és feltételezhetjük, hogy a ruhák a rászorulókhoz kerülnek, továbbá hihetünk az erről szóló városi pletykáknak is, de az igazság az, hogy egyik konténeren sem szerepel a Vöröskereszt vagy más segélyszervezet neve vagy logója. Némelyik gyűjtőedényen rajta van ugyan, hogy az ott elhelyezett ruhákat és cipőket a Textrade Kft. hasznosítja, melyből az Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesületet támogatja, de hogy mekkora összeggel és milyen rendszerességgel, azt nem hiszem, hogy valaha megtudjuk. Az egyesületnek egyébként a weboldala nem elérhető, a Facebook oldalán pedig összesen 3 bejegyzés szerepel.
Szóval átvernek minket? Igen, ha hagyjuk magunkat megvezetni.