Hosszú évekig vártad, most itt van és nem élvezed minden percét. Gyermeked mosolya napról napra angyalibb és egyre könnyebb vele kommunikálni, a férjed szeret és megért, a közös otthonotok egy panelkaptárban van ugyan, de kihoztad belőle a maximumot. Látszólag semmi okod panaszra, te mégis néha úgy érzed, egy világ boldogtalansága ül a válladon. Anyai magányod napjai egyformán telnek, és talán túl sok időd van azon gondolkodni, hogy mit tudnál jobban csinálni. Jobb programokat kitalálni a gyerekednek, jobban szervezni a napjaidat, jobb ételeket főzni, jobb feleséggé és sokkal jobb anyává válni. A sportolás ellensúlyozta ezt az érzést, azonban a szülés következtében kialakult egészségi problémáid most annak is megálljt parancsolnak. Nincs futás, nincs kanga, se Bettihez járkálás heti egyszer, és nem tudod, meddig kell még nélkülöznöd a futócipődet. Talán ez az egyik oka a rosszkedvednek. A barátnőid elkoptak mellőled, és van úgy, hogy hetekig nem keres senki a közvetlen családtagjaidon kívül. Egy ideig még próbálkoztál tartani a kapcsolatot a régi arcokkal, de mindenki siet, dolgozik, nem ér rá, felnőtt fejjel pedig nem állsz oda az új anyaismerősöd elé, hogy "leszel-e a barátom". Mert ő sem ér rá. Megy oltatni, etet, altat, és talán szabad perceiben ugyanúgy arról gondolkodik, hogy hova tűntek a társas kapcsolatai.
