Egy felnőtt ember szervezetének napi 2,5-3 l folyadékra van szüksége - elsősorban víz formájában -, melyet ajánlott kis mennyiségekben, az ébren töltött idő alatt egyenletesen elosztva fogyasztani. A szoptatós anyukának még ennél is többet kell innia. De mi van akkor, ha a szoptatott gyermek korban már elérte a játszótéri érettséget és nem akar otthon ülni egész nap? Hogyan oldható meg a folyamatos ivás a szürke hétköznapokon, távol az otthontól? Hát sehogy.
Reggel anyuka felkel, mert felébresztik, megissza a kávét, majd a reggeli rutin után összeszedi toalettjét és elindul a csöppséggel a játszótérre. Azért délelőtt, mert hősünk nem szereti sem a tömeget, sem a 40 foktól felforrósodott homokot. Az idő 9 óra körül jár, a gyerek játszik szépen, anyuka egymás után készíti a homokozóban a sütiket, lepkéket és virágokat, miközben érzi, hogy kezd kiszáradni a szája, megfájdul a feje, egyszóval elkezdi gyötörni a szomjúság. Inna is, meg nem is, mert ugye ami egyszer bemegy, az ki is fog jönni, a játszótéren pedig nincs lehetőség a kulturált ürítésre. Lehet ugyan pisilni a homokba, mint a macskák vagy a bokor tövébe, mint a kisgyerekek, jobb helyeken van kirakva egy műanyag pottyantós, ahova viszont gyerekkel együtt nem lehet beférni, meg gusztustalan is. Mit tehet emberünk? Vagy reménykedik abban, hogy jön egy ismerős, akire rá lehet bízni arra a 3 percre a kisdedet, és erre bazírozva vakmerően belekortyol gyermeke kulacsába vagy aszalódik tovább. Mivel ismerős ilyenkor sosem jön, marad az utóbbi lehetőség, vagyis az előre megfontolt dehidratáltság. Aztán 11 körül, mikor már nem bírja tovább, elindul az üvöltő gyerekével haza, aki persze még nem szeretne menni, hiszen ő evett, ivott, a pelus meg elbír még pár deci folyadékot. Útközben reménykedik, hogy nem lesz piros a lámpa és talál a bejárathoz közel parkolóhelyet, és legszívesebben már a liftben elkezdene vetkőzni, mert a reggel megivott kávé - a kevés bevitt folyadék ellenére - azért teszi a dolgát és hajtja a vizet, mármint amit talál. Hősünk átverekszi magát a biztonsági zárak erdején, az újra üvöltő gyermek társaságában nyitott budiajtónál megkönnyebbül - miközben abban reménykedik, hogy a bejárati ajtót becsukta a nagy sietségben -, majd sivatagi utazót meghazudtoló módon ráveti magát a csapra, mert tudja, hogy a felnőtt ember szervezetének napi 2,5-3 l folyadékra van szüksége.