Panni születése óta rendszeresen a hétfőket választom takarítós napnak. Annak ellenére, hogy nem dolgozom, továbbra is utálom a hét első napját, és mivel takarítani sem nagyon szeretek, gondoltam, összekötöm a rosszat a rosszabbal. Szóval ha hétfő, akkor nagymosás és takarítás, néha egy kis főzéssel tarkítva.
Eleinte, amíg Panni kisbaba volt és naponta kétszer aludt, felvettem a hordozóba, és amire kiporszívóztam a lakást, a kisded kialudta magát. Később, amikor délelőttönként már nem aludt (kb. 10 hónapos kora óta) különféle trükkökkel próbáltam meg egy helyben tartani, amíg egy-egy szobával végeztem, pl. teleraktam a kiságyát játékokkal vagy beültettem az etetőszékbe valami finomsággal vagy egy színes könyvvel. Mivel egy darabig nem tudott kijönni a teraszra a magasított küszöbön, a teregetés sem volt nehéz, csak arra kellett figyelni, hogy ne hűtsem ki nagyon a lakást az ajtónyitogatással. Általában becsuktam magam mögött az ajtót, majd 1-2 ruhadarabonként benéztem, hogy minden rendben van-e, az apró dolgokat pedig a szobában csíptettem fel a zokniszárítókra és úgy vittem ki.
Aztán ez az időszak is elmúlt. Panni megtanulta, hogyan kell kimászni a teraszra, hogyan kell felmászni a kanapéra és az ágyra, ahonnan szerencsére magabiztosan le is tud mászni, és elkezdték érdekelni a takarítás kellékei, többek között a porszívó, a "cifraporoló" és a felmosó. Már nagyon szeretne segíteni, de mivel minden mozdulata balesetveszélyes, a hétfői takarítás egyfajta extrém sporttá vált.
A portörléssel kezdjük. Én egy mikroszálas ronggyal, Panni pedig egy kis poroló ecsettel indulunk eltüntetni a heti koszt az éjjeli szekrényekről, a tévéről és az asztalokról, aztán jön a porszívózás, végül pedig megpróbálom feltörölni a padlót. Mivel a feltörlés nagyon tetszik Panninak, mindig el akarja venni tőlem az apparátot, és ha nem sikerül, hatalmas hisztibe kezd. Az a technikám, hogy hátrafelé mosok fel, persze villámgyorsan, közben a kisdedet terelgetem kifelé a szobaajtón, miközben megpróbálom megakadályozni, hogy rohangáljon az ágyon, lerántsa a virágot vagy összemászkálja a vizes padlót. Miután végzek, lecserélem a mopot egy szárazra, amivel Panni kedvére sikálhatja a szőnyeget és a parkettát. Először azokat a helyiségeket takarítom ki, aminek van ajtaja, így oda már nem tud visszaszökni, a nappali marad a végére. Közben persze a gép mos, a program lejár, jön egy újabb teregetés, majd a megszáradt ruhák beszedése, hajtogatása, elrakása, amit Panni szintén szeret megvétózni.
Szerencsére a minimalizmus hívei vagyunk, ezért nincs tele minden bútorral meg csecsebecsékkel, ennek ellenére a takarítás egész délelőttös program. Ha valamit leteszek, Panni egyből rácsap, és elkezdi húzni, tépni, vonszolni vagy egyszerűen csak bele- vagy ráül. Kedvence a lavór, amibe belemászik, majd közli, hogy "csücs", és belehuppanna, de már kinőtte. A szemem sarkából folyamatosan résen kell lennem, hogy megmentsem egyszülöttemet az el- és leeséstől, a lavórból kiborulástól vagy hogy beverje a fejét, miközben arra is figyelni kell, hogy ne hadonásszon a felmosóval, mert kiüti a tévét vagy az akvárium oldalát.
Az idő közben rohamléptekkel halad, én pedig egyre nagyobb sebességgel cikázok a lakásban, hogy ne csússzunk el az ebéddel, mert ha nagyon későre sikeredik a délutáni altatás, akkor akár másfél órás procedúra is lehet belőle. Akár meleg van, akár nem, rólam minden hétfőn szakad a víz, és annyira elfáradok délutánra, hogy legszívesebben megverném a szomszédot. Vagy a postást.