Ellenállva a kísértésnek, idén is szigorúan advent első vasárnapján kezdtem el a karácsonyi készülődést. Pontosabban, az ajándékokat már novemberben kitaláltam, de a lakásdekorálással múlt hétvégéig vártam. Bevallom, nehéz volt türtőztetni magam, mert a netet annyi szép és kreatív ötlet lepte el az idén is a zokniból varrt adventi naptártól elkezdve a szőrmés kopogtatón keresztül az s.k. illatosítóig, hogy alig vártam a november 27-ét. Mivel anyukám nálunk volt, együtt készítettük el az adventi asztaldíszt a négy gyertyával, majd hétfőn belevetettem magam a karácsony előtti ablakpucolás és függönymosás útvesztőjébe. Pannival sokkal hatékonyabb volt a takarítás, mint eddig bármikor, mivel őt ki kellett zárnom a szobából, nehogy megfázzon a nyitott ablaknál, emiatt viszont extra sebességgel mostam az üveget, lehúztam a gumival, kis papírtörlés és kész is voltam. Aztán kértem a Napot, hogy ne nagyon süssön rá az üvegre, míg vissza nem kerül a függöny, mert még a végén kiderül, hogy itt-ott foltos maradt. A tökéletes hangulat érdekében elővettem régi ellenségemet is, a vasalót, hogy a függönyök ne csak tiszták, de kevésbé gyűrődtek is legyenek. Azóta a vasaló és én is rendbe jöttünk.
Karácsonyig folytatom a ráhangolódást: minden nap játszom az nlc.hu/advent oldalon a napi sorsjegyért, közben elolvasom az aktuális cikkeket ajándékokról, dekorálásról és egyébről, minden nap kiteszek egy újabb díszt a lakásban, elvégzem az adventi plank kihívás gyakorlatait, listát írok az ünnepi menüről, amit majd többször módosítok, kekszet sütök, ami a Jézuskáig tuti elfogy, és lehet, hogy forralt bort is fogok inni. Persze jól felforralva, hogy ne legyen benne sok alkohol. :-)

El sem hiszem, de Panni már olyan nagylány, hogy a napközbeni alvások számát egyre csökkentette. Igaz, hogy reggel akár fél kilencig is elszundikál, de nem bánom, mert ez az egyetlen napszak, amikor én is tudok kicsit pihenni. Nincs mit tenni, baglyok lettünk. Biztos ránk ragadt a szomszédunktól, aki néha délelőtt tízkor is "frissenébredt" fejjel nyit ajtót a postásnak, viszont késő este még locsi-pocsizik a fürdőkádban. Mint tudjuk, a panelban továbbra sincsenek titkok. 
Szóval a napirendünk kicsit átíródott, és szerintem kezd a normálisra emlékeztetni: délben ebéd, utána 1,5 - 2 óra alvás, majd játék, esetleg levegőzés, este hétkor fürdés, kis tejecske, majd játék apával, végül kilenckor altatás. Aztán kismillió ébredés reggelig. 
Ezt az új időbeosztást egyébként néhány napja kezdtük el, és az első alkalommal nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel. Először megrémültem, hogy anyám, miért nem alszik el délelőtt ez a gyerek, aztán meglepődtem, hogy ebéd után milyen álmos, és nézd má', most meg milyen gyorsan elaludt. Aztán mivel csak utólag tudtam meg, hogy egy óránál is többet durmolt, ötpercenként nézegettem, alszik-e még. Mivel a következő napunk hasonlóan alakult, a harmadik napon már számítottam a hosszabb délutáni alvásra, mégis, amikor bekövetkezett, nem tudtam, mit kezdjek magammal. Fel-le rohangáltam a lakásban, persze néma csendben, hogy jesszus, most meg mit csináljak, van egy csomó szabadidőm. Még jó, hogy van ez a blogírás, mint csendes elfoglaltság! Lehet, hogy a közeljövőben gyakrabban jelentkezem! :-) 

Időnként szeretek nézelődni a Nők Lapja online cikkei között, mert inspirálóak, szépek a képek és nem utolsósorban a cikkek nagy részét félperc alatt el lehet olvasni. Mivel ma reggel korán keltem, és Panni olyan aranyos kislány volt, hogy egy órát aludt a saját ágyában, miután visszavittem, elolvastam néhány friss bejegyzést. Többek között megtudtam, milyen diós sütiket lehet sütni, hogyan lehet elrontani a DIY ajándékokat és hogy a haladó anyák milyen tippeket adnak kezdő társaiknak. Egyébként vicces, hogy mennyire terjed ez a DIY és kézműves őrület. Egyik nagy kedvencem a kézműves kávé, amit ezzel a jelzővel kétszer annyiért el lehet adni a vásárokban, de arra is kíváncsi lennék, hogy a kézműves söröket ki kevergeti (literjét kétezerért).
Visszatérve az nlc-hez, találtam egy összeállítást arról, hogy mit ajánlanak a hosszú téli estékre depresszió ellen. A kilenc tipp közül kilenc kezdődött azzal, hogy vegyél fel egy mintás zoknit, burkolózz bele egy puha takaróba és igyál valami forrót. Az állandó 24 fokban, ami panelhajlékunkban lekapcsolt radiátorok mellett sem megy le egy tapodtat sem, szeretnék belebújni egy jó vastag műszőrbe, hogy megigyak egy forrócsokit. Ezzel több legyet is üthetnék egy csapásra, mert sem paracetamolra, sem szaunára nem kell költenem, ha azt szeretném, hogy izzasztó élményben legyen részem.

Pontosabban a hó nem hullik, ami meglepő, hiszen itt vagyunk a Bakony tetején egy fennsíkon, a szél viszont annál inkább fúj. (Pfujj! ) Amint kimegyünk a szabadba, Pannika elkezd üvölteni, mert nagyon utálja a szelet, amit meg tudok érteni, hiszen én sem szeretem, ha széttépi az arcomat. Bár az időjárás kiszámíthatatlan, hol -3, hol pedig 14 fok van, mi felkészültünk a keményebb hidegekre is: beszereztünk egy bundazsákot. Ugyan a többréteges öltözködés még nem megy kisujjból, és néha fél óráig is eltart, mire sikerül elindulni, jó tudni, hogy - kivéve a szélsőséges napokat - bármikor kimehetünk a levegőre. A hosszú és nehéz éjszakák után néha jólesik félkómásan céltalanul lődörögni, mert sajnos még mindig nem alszunk jól. Hogy ennek a fogzás-e az oka vagy valami más, halvány gőzöm sincs, de mindig rá lehet fogni valamire. A héten például kibújt újabb két fogacska, amivel kilencre bővült a csapat. Lassan összejön a válogatott keret.

TÉTEL
10 hónapos gyerek x 7,5 fog = 400 át nem aludt éjszaka

BIZONYÍTÁS
Mivel a fogak száma (f) pozitív szám, mindkét oldalt elosztjuk f-fel, majd megszorozzuk napi átlag 2 óra sírással. Ehhez hozzáadunk egy sorozat kéretlen tanácsot, melynek határértéke 12563, majd vesszük a kialvatlanságból adódó negatív stressz és az angyali kisded csodálása közben keletkező pozitív életérzés helyzeti középértékét, és az egészet elosztjuk a zuhany alól a hirtelen elcsendesedett gyerek ágyához kirontós alkalmak számával. Végül köbgyököt vonunk és a kapott értéket felemeljük a szülők szeme alatti karikák becsült mélységéből számolt módusz n-edik hatványára, ahol n egyenlő az egy hét alatt termelődött használt pelusok súlyának additív inverzével.

A Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudorai úgy döntöttek, hogy kicsit felkavarják az állóvizet, és megváltoztatják szép anyanyelvünk szabályainak egyes elemeit, melyet a 2015-ben megjelent 12. kiadásban tettek közzé. Az újításoknak a középiskolások örültek a legkevésbé, hiszen az érettségin pontot veszíthetnek emiatt, de természetesen megkérdezték az utca emberét is, hogy mit szól például ahhoz, hogy az ésszerű helyett az észszerű lett a helyes alak. Többen még nem is hallottak róla, volt akinek mindkét írásmód újdonság volt, de egy néni azt válaszolta, hogy ő eddig is így írta. Korát megelőző pályát tévesztett zseni.
Amúgy a Facebook-on kiposztolt megnyilvánulások egy részéből kiindulva a professzorok vizet hordtak az óceánba, mert a "fonetikussan" írók eddig is jól aludtak a toldalékok helyes használatának ismerete nélkül, de bízzunk a köz értelmében, és a helyesírás megszállottjaiban.
Egyébként azt mondják, hogy aki sokat olvas, nagyobb valószínűséggel ír helyesen. Sajnos a neten lógás nem számít bele...

(Az átlagosnál többször ellenőriztem e bejegyzés minden egyes szavát és írásjelét. Aki ezek után is talál hibát, az szóljon, ha mer. :-) ) 

Kilenc hónapos elmúltál és kész nagylány vagy. Napközben már nincs időd arra, hogy akár egy puszira is megállj. Rengeteg a dolgod, meg kell rángatnod az összes kábelt, ki kell borítanod a papírszemetet, le kell tépned a függönyt és meg kell rágnod a papucsot, miközben végig tündérien gügyögsz és mosolyogsz. Arról sem feledkezel meg, hogy néha a frászt hozd szüleidre, ezért időnként sapkadíszt eszel, máskor pedig kiharapod a fürdőszobaszőnyeg sarkát. Még naponta kétszer alszol, de előfordul, hogy arra is csak húsz perced van. Éjszaka sokszor felébredsz, mert nem szereted, ha egyedül hagyunk, és ezt a véleményed nem rejted véka alá. Alvásritmusod minket kikészít, de köszönöd szépen, Te jól vagy. Igazi csajként egyszer mosolyt dobsz, máskor hisztizel, kedvedtől függően, imádsz fürdés közben a gumijátékokkal játszani és szereted, ha apa gitározik Neked.
Késő este van. Az elmúlt egy órában háromszor sírtál fel, mert már megint egyedül maradtál a kiságyban. Megpróbállak újra elaltatni, és miközben hullafáradtan ülök a hintaszékben, csak gyönyörködöm Benned. Már félig alszol. Vonásaid kisimultak, kis lábaid megálltak és angyalian szuszogsz a karomban, ami már tejesen elzsibbadt, de én mégsem akarlak még letenni. Nézem pufók arcocskád és gyönyörű hosszú szempilláid, miközben nem győzök betelni angyali szépségeddel. 
Jó, hogy itt vagy, és jó, hogy minket választottál.

Itt van a szutymós idő, napokig nem látjuk a vastag ködrétegtől a napot, és elkezdődik a harc a mosott ruhákkal. Számomra az egyik legvisszataszítóbb látvány a kötélre csipeszelt gönc. Ha a teraszon van, akkor az ablak elől elveszi azt a kevés fényt is, ami ilyenkor jut. Ha a lakásban van, akkor tuti, hogy rossz helyen lóg, mert nem lehet tőle rendesen fürdeni vagy mindig nekimegyünk vagy az ajtót nem tudjuk becsukni a ráakasztott fregolitól, nem mellékesen pedig bazi nagy lesz tőle a páratartalom. Mostanában az a túlélőtaktikám, hogy hetente csak egyszer mosok, akkor viszont jó sokat, így csak két napig kell elviselnem a látványt. Hogy meggyorsítsam a folyamatot, a radiátort is bevetem, és amint valami megszárad rajta, már hopp, hajtom is össze, teszem a szekrénybe, és rakok egy másikat a helyére. Tudom, a szárítógép megoldás lenne, csak nagyon hely nincs neki, mert a hetvenes évek kaptártervezői nem gondoltak erre. Persze megvárhatnám azt is, hogy kisüssön a nap, aztán már csak a környezetemmel kéne elhitetni, hogy nem is annyira büdös a háromnapos zokni. Na erről még tudnék mesélni, meg a mosdókagylóban kilötyikölt több hónapos ágyneműről. Talán majd egyszer...

Most egy Panniról szóló rész fog következni.
Ügyesen mászik, stabilan ül, már próbálja állásba húzni magát, és jobb napokon enni is hajlandó a pempőkéből. Egyelőre még nem főzök neki, mert olyan keveset eszik, hogy egy üveg babakaja kettő-háromszori nekifutásra fogy csak el, és fő tápláléka még mindig az anyatej. A múltkor sütöttem tököt, amit összetrutymákoltam almával, de nem nyert hangszórót, így majdnem az egészet én ettem meg. Csak nehogy elfelejtsek rágni ettől a sok pürétől!
A lakásban már csak a csukott ajtó lehet előtte akadály. Mindenhova jön-megy és közben magyaráz, mint Flinstone Enikő. A játékok közül a zenélő kütyüket és az egymásba rakható vödröket szereti, amiből tornyot is lehet építeni, szóval a rombolás is nagy kedvenc lett. Mivel megjött az esős idő, és a mosott ruhák több nap alatt sem száradnak meg a teraszon, a radiátoron cserélgetem őket, ami Panninak szintén nagyon jó játék. Én felrakom, ő pedig lerántja, majd azt mondja ó, és felém nyújtja a tenyerét, mintha azt mondaná, "csitt, Anya, most ne szólj semmit!".
Ma rájött, hogyan működik a csőrös itatópohár. A víz ugyan inkább melléfolyt, és át kellett öltöztetni, de remélem, hamarosan egyedül is tud  majd inni, és az anyatejen kívül a víz is csillapítja majd a szomját.
A fogzás továbbra sem állt meg. Most épp az alsó ketteskéket várjuk, természetesen csak éjszaka, mert nappal nagyon elfoglaltak vagyunk: én próbálom feledni a rossz éjszakát, Panni pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy ez jól sikerüljön.  

Az elmúlt héten többször neki akartam látni a blogomnak, de új állatkánk annyira lefoglalta minden szabadidőmet, hogy az írásra valahogy sosem jutott idő. Vettünk ugyanis egy gőzpingvint, ami tulajdonképpen egy kisméretű gőztisztító. Takarítás öko módon a forró gőz erejével. A leírás szerint eltávolítja a zsíros lerakódásokat, a penészt, vízkövet és egyéb dzsuvát, ami egy háztartásban előfordulhat. Állítólag vasalni is lehet vele, de ezt a funkcióját nem nagyon fogom erőltetni. :-)
Szóval nekiestem a fürdőszobának, és mindent szanaszét gőzöltem. Közben Panni is segíteni akart, a mosdó alatti kukát szerette volna kiborítani, amit én mindig megakadályoztam, és mivel a forró gőz nem tesz jót a kisdednek, percenként ki kellett raknom őt nappaliba. Szerintem játéknak fogta fel az egészet, és újra visszamászott, így több órán keresztül tartott a művelet. A kád melletti tömítésből nem jött ki a penész, csak a tömítéssel együtt, így fogtam magam, és az egészet kikapartam, majd felhívtam az uramat, hogy van itt egy kis sziloplaszthiány. Aznap este nem fürödtünk, a fuga viszont azóta is csillog, villog. Mivel a rossz szintezés miatt folyton megáll a víz a fal felőli sarkokban, újabban minden nap végén áttörlöm az egész kádat egy mikroszálas kendővel, és reményeim szerint a jövőben nem kell majd vízkőtlenítéssel foglalkoznom.
De akkor mit csinálunk majd a pingusszal?