Most egy Panniról szóló rész fog következni.
Ügyesen mászik, stabilan ül, már próbálja állásba húzni magát, és jobb napokon enni is hajlandó a pempőkéből. Egyelőre még nem főzök neki, mert olyan keveset eszik, hogy egy üveg babakaja kettő-háromszori nekifutásra fogy csak el, és fő tápláléka még mindig az anyatej. A múltkor sütöttem tököt, amit összetrutymákoltam almával, de nem nyert hangszórót, így majdnem az egészet én ettem meg. Csak nehogy elfelejtsek rágni ettől a sok pürétől!
A lakásban már csak a csukott ajtó lehet előtte akadály. Mindenhova jön-megy és közben magyaráz, mint Flinstone Enikő. A játékok közül a zenélő kütyüket és az egymásba rakható vödröket szereti, amiből tornyot is lehet építeni, szóval a rombolás is nagy kedvenc lett. Mivel megjött az esős idő, és a mosott ruhák több nap alatt sem száradnak meg a teraszon, a radiátoron cserélgetem őket, ami Panninak szintén nagyon jó játék. Én felrakom, ő pedig lerántja, majd azt mondja ó, és felém nyújtja a tenyerét, mintha azt mondaná, "csitt, Anya, most ne szólj semmit!".
Ma rájött, hogyan működik a csőrös itatópohár. A víz ugyan inkább melléfolyt, és át kellett öltöztetni, de remélem, hamarosan egyedül is tud  majd inni, és az anyatejen kívül a víz is csillapítja majd a szomját.
A fogzás továbbra sem állt meg. Most épp az alsó ketteskéket várjuk, természetesen csak éjszaka, mert nappal nagyon elfoglaltak vagyunk: én próbálom feledni a rossz éjszakát, Panni pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy ez jól sikerüljön.