Kilenc hónapos elmúltál és kész nagylány vagy. Napközben már nincs időd arra, hogy akár egy puszira is megállj. Rengeteg a dolgod, meg kell rángatnod az összes kábelt, ki kell borítanod a papírszemetet, le kell tépned a függönyt és meg kell rágnod a papucsot, miközben végig tündérien gügyögsz és mosolyogsz. Arról sem feledkezel meg, hogy néha a frászt hozd szüleidre, ezért időnként sapkadíszt eszel, máskor pedig kiharapod a fürdőszobaszőnyeg sarkát. Még naponta kétszer alszol, de előfordul, hogy arra is csak húsz perced van. Éjszaka sokszor felébredsz, mert nem szereted, ha egyedül hagyunk, és ezt a véleményed nem rejted véka alá. Alvásritmusod minket kikészít, de köszönöd szépen, Te jól vagy. Igazi csajként egyszer mosolyt dobsz, máskor hisztizel, kedvedtől függően, imádsz fürdés közben a gumijátékokkal játszani és szereted, ha apa gitározik Neked.
Késő este van. Az elmúlt egy órában háromszor sírtál fel, mert már megint egyedül maradtál a kiságyban. Megpróbállak újra elaltatni, és miközben hullafáradtan ülök a hintaszékben, csak gyönyörködöm Benned. Már félig alszol. Vonásaid kisimultak, kis lábaid megálltak és angyalian szuszogsz a karomban, ami már tejesen elzsibbadt, de én mégsem akarlak még letenni. Nézem pufók arcocskád és gyönyörű hosszú szempilláid, miközben nem győzök betelni angyali szépségeddel. 
Jó, hogy itt vagy, és jó, hogy minket választottál.