Pontosabban a hó nem hullik, ami meglepő, hiszen itt vagyunk a Bakony tetején egy fennsíkon, a szél viszont annál inkább fúj. (Pfujj! ) Amint kimegyünk a szabadba, Pannika elkezd üvölteni, mert nagyon utálja a szelet, amit meg tudok érteni, hiszen én sem szeretem, ha széttépi az arcomat. Bár az időjárás kiszámíthatatlan, hol -3, hol pedig 14 fok van, mi felkészültünk a keményebb hidegekre is: beszereztünk egy bundazsákot. Ugyan a többréteges öltözködés még nem megy kisujjból, és néha fél óráig is eltart, mire sikerül elindulni, jó tudni, hogy - kivéve a szélsőséges napokat - bármikor kimehetünk a levegőre. A hosszú és nehéz éjszakák után néha jólesik félkómásan céltalanul lődörögni, mert sajnos még mindig nem alszunk jól. Hogy ennek a fogzás-e az oka vagy valami más, halvány gőzöm sincs, de mindig rá lehet fogni valamire. A héten például kibújt újabb két fogacska, amivel kilencre bővült a csapat. Lassan összejön a válogatott keret.