El sem hiszem, de Panni már olyan nagylány, hogy a napközbeni alvások számát egyre csökkentette. Igaz, hogy reggel akár fél kilencig is elszundikál, de nem bánom, mert ez az egyetlen napszak, amikor én is tudok kicsit pihenni. Nincs mit tenni, baglyok lettünk. Biztos ránk ragadt a szomszédunktól, aki néha délelőtt tízkor is "frissenébredt" fejjel nyit ajtót a postásnak, viszont késő este még locsi-pocsizik a fürdőkádban. Mint tudjuk, a panelban továbbra sincsenek titkok. 
Szóval a napirendünk kicsit átíródott, és szerintem kezd a normálisra emlékeztetni: délben ebéd, utána 1,5 - 2 óra alvás, majd játék, esetleg levegőzés, este hétkor fürdés, kis tejecske, majd játék apával, végül kilenckor altatás. Aztán kismillió ébredés reggelig. 
Ezt az új időbeosztást egyébként néhány napja kezdtük el, és az első alkalommal nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel. Először megrémültem, hogy anyám, miért nem alszik el délelőtt ez a gyerek, aztán meglepődtem, hogy ebéd után milyen álmos, és nézd má', most meg milyen gyorsan elaludt. Aztán mivel csak utólag tudtam meg, hogy egy óránál is többet durmolt, ötpercenként nézegettem, alszik-e még. Mivel a következő napunk hasonlóan alakult, a harmadik napon már számítottam a hosszabb délutáni alvásra, mégis, amikor bekövetkezett, nem tudtam, mit kezdjek magammal. Fel-le rohangáltam a lakásban, persze néma csendben, hogy jesszus, most meg mit csináljak, van egy csomó szabadidőm. Még jó, hogy van ez a blogírás, mint csendes elfoglaltság! Lehet, hogy a közeljövőben gyakrabban jelentkezem! :-)