Itt van a szutymós idő, napokig nem látjuk a vastag ködrétegtől a napot, és elkezdődik a harc a mosott ruhákkal. Számomra az egyik legvisszataszítóbb látvány a kötélre csipeszelt gönc. Ha a teraszon van, akkor az ablak elől elveszi azt a kevés fényt is, ami ilyenkor jut. Ha a lakásban van, akkor tuti, hogy rossz helyen lóg, mert nem lehet tőle rendesen fürdeni vagy mindig nekimegyünk vagy az ajtót nem tudjuk becsukni a ráakasztott fregolitól, nem mellékesen pedig bazi nagy lesz tőle a páratartalom. Mostanában az a túlélőtaktikám, hogy hetente csak egyszer mosok, akkor viszont jó sokat, így csak két napig kell elviselnem a látványt. Hogy meggyorsítsam a folyamatot, a radiátort is bevetem, és amint valami megszárad rajta, már hopp, hajtom is össze, teszem a szekrénybe, és rakok egy másikat a helyére. Tudom, a szárítógép megoldás lenne, csak nagyon hely nincs neki, mert a hetvenes évek kaptártervezői nem gondoltak erre. Persze megvárhatnám azt is, hogy kisüssön a nap, aztán már csak a környezetemmel kéne elhitetni, hogy nem is annyira büdös a háromnapos zokni. Na erről még tudnék mesélni, meg a mosdókagylóban kilötyikölt több hónapos ágyneműről. Talán majd egyszer...