Koronavírus.

Nem gondoltuk, hogy húsvétra már vége lesz, de azt sem, hogy igazán még el sem kezdődik...
A közel egy hónapja tartó megváltozott életünk, mely ki tudja, meddig marad hívatlan vendégünk, igencsak átrendezte a hangsúlyokat. Egy csomó dolog, amit eddig fontosnak tartottunk, átmenetileg ment a levesbe. Például elsők között adtuk fel a szelektív hulladékgyűjtést. Minden szemét megy a vegyesbe, mert így csak egy kukát kell összetapogatni. A másik a vízzel való spórolás. Ha ugyanis egy erősen feldúlt négyévest csak egy hosszú fürdő tud lecsillapítani, akkor hadd jöjjön, ami a csövön kifér. Úgy tűnik, hogy az én szükségletpiramisomban a környezetvédelem a legfelső szint. Zöld gondoskodás helyett viszont próbálok türelmesebb és nyitottabb lenni a mindennapokban. Azt csak a családom tudná megmondani, hogy mennyire sikeresen (de őket inkább ne kérdezzük meg :-) )  Továbbá ami az egyik legfontosabb, hogy erőnek erejével is arra sarkallom magam, hogy ne a túlélés legyen a cél. Mert a sok "majdcsak egyszer elmúlik" gondolat úgy be tud égni a zsigerekbe, hogy észre sem vesszük, milyen gyorsan repül az idő.
Szóval carpe diem! Amit meg kell élni, azt meg kell élni.