Koronavírus.

Drága Kislányunk! 
A mai bejegyzés csak Neked szól. Élőben, egyenesben, hitelesen a napi apróságokról, amit az Ozzy-éhoz hasonlóan működő jövőbeli agyunk szelektál majd, ezért nem fogunk rá emlékezni.
Először is tudd, hogy nagyon büszkék vagyunk Rád. Okos, aranyos, jólelkű kislány vagy ezekben a nehéz napokban is. Már 2 hete is elmúlt, hogy bezárt az óvoda, de te még mindig úgy irányítgatod a szüleidet, mint egy kis óvónéni. Mindig megmondod, ki hova menjen, álljon, üljön és ki mit mondjon a játékokban. Minden reggel nagy gonddal válogatod a ruháidat, mert te aztán tudod, hogy home office ide-oda, csinosnak kell lenni. Természetesen szinte mindig van rajtad valami (szerintem szörnyű nejlon anyagú) pörgős, forgós vagy tüllszoknya és smink, szépen szakszerűen szétkenve. A frizurádat nem mindig hagyod elkészíteni, mert miközben a diszkógömb alatt táncolsz, imádod, ahogy lobog a hajad. Jobb napokon megengeded, hogy a mi zenénket hallgassuk, de sokszor szól a YouTube-ról az ovis dalok válogatás. Bevallom, hogy én már nagyon unom a Hopp, Juliskát, ezért a munkahelyemen és az autóban Metallica és Nirvana bácsi szokott üvölteni egy kis Pearl Jam és Chris Cornell bácsival fűszerezve. A bezártáságot amúgy egészen jól viseled, de amikor el kell jönnöm dolgozni, sokszor neheztelsz rám. Ilyenkor előfordul, hogy valami semmiségen jól összeveszünk, de a békülős verssel gyorsan ki is békülünk.
Mindenkinek szívből ajánlom most ezt a kis verset. Szeressetek, bocsássatok meg és legyetek türelmesek, mert gyűlölködve nehéz összefogni és túlélni. Vagy ahogy a pszichodrámán tanultam: FÓKUSZVÁLTÁS. Kívánhatnék, világbékét is, de az már annyira elcsépelt (meg amúgy sincs 18D-s műszempillám).

Kisujjak keresztezve és:
Béke, béke, barátság,
összeveszni szamárság,
ha még egyszer összeveszünk,
azon nyomban kibékülünk, bumm.
Puszi, puszi, ölelés.