Pénteken a macska céges csapatépítésre ment, így jó egér módjára összecincogtam pár kollégát egy spontán bulira. A szoptatás miatt továbbra sem nagyon fogyasztok alkoholt, ezért úgy gondoltam, chips-szel fogok kirúgni a hámból. Vettem ugyanazt a kukoricalisztes fajtát, mint amit néha szoktunk, de most egy másik mártogatóst választottam mellé barbecue ízzel. Hogy miért nem néztem meg az összetevők listáját a címkén, azt nem tudom, pedig mindig ügyelek arra, hogy a lehető legkevesebb nátrium-glutamát és pácsó kerüljön az asztalra. Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor az első pár falat után hihetetlenül rákattantam a mártogatásra. Csípte a szájpadlásom és az ínyem, de én továbbra is úgy toltam az arcomba, mintha ezen múlna az életem. Mialatt a buli folyt, és miközben jókat nevettünk, szinte észrevétlenül megettem a szósz felét. Éjféltájban távoztak a vendégek, majd én is nyugovóra tértem...volna...de olyan hányingerem volt, és úgy nyomott az agyam, mintha másnapos lennék.
Másnap kiderült a titok: a BBQ mártogatósban háromféle ízfokozó volt, többek között a mumus E621, és mivel én már egy jó ideje glutamát-tiszta vagyok, sikerült taccsra vágnom magam vele.
Azt hiszem, legközelebb inkább én is inkább a bort választom.