Nekem a vallás kicsit olyan, mint a bugyi. Feltételezem, hogy mindenkinek van (akinek nincs, annak is van valamilyen formában), de nem firtatom, kinek milyen. Nem ítélkezem, ez legyen az ember magánügye, ennek ellenére meglepett, hogy egyik ismerősömet a közelmúltban Budapesten felavatott székház ünnepségén láttam pózolni. Tudjátok, ez az a vallás, ami nemzetbiztonsági kockázatot jelent, sok híres embert, színészt, politikust is megigézett, hiszi a földönkívüliek létezését, és Tom Cruise az egyik legismertebb követője. Gondoltam, utánajárok, mi olyan nagyszerű és ellenállhatatlan ebben a világnézetben, de annyira nem nyűgözött le, amit a neten olvastam róla. Persze írnak érdekes dolgokat, meg nagy általános sablonszövegeket szeretetről és boldogságról, ami jól hangzik, de bármit lehet pozitív és negatív irányba csűrni-csavarni, és mint tudjuk, a pokol felé vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Szóval akinek ez tetszik, csak hajrá. Úgy vagyok vele, mint a magukat liberálisnak tartó emberek a melegekkel: "Tőlem! De engem ne vegyen rá semmire!".
Én maradok az eredeti vallásomnál, ami mi is lenne? 12 éves koromban felvettem a katolikus keresztséget, mert én is szerettem volna cserkész lenni. Jártam misékre, imádkoztam a többiekkel, de nem éreztem sosem azt a bizonyos jelenlétet. Szóval mondhatom, hogy katolikus vagyok, most mégis beszereztem egy buddhista imazászlót a teraszra. Hogy miért? Mert tetszik, szép színes, abszolút pozitív az üzenete és meggyőződésem, hogy az om mani padme hum még senkit nem bántott. A buddhizmus amúgy is az egyik legelfogadóbb vallás. Nem kell semmit feladnod a régi életedből, nem kell átkeresztelkedned, elég, ha a meglévő életedben megtalálod a buddhista eszméket, és mindent megteszel azért, hogy jó ember légy.
Szóval most buddhista katolikus lettem? Vagy katolikus buddhista? És mi is van a feltámadással meg a reinkarnációval?