Mia Berger vagyok, 28 éves. Mia Schultz néven láttam meg a napvilágot, de az apámtól örökölt névre már emlékezni sem akarok. Ő volt a világ egyik legszörnyebb embere. De erről most nem akarok többet mondani. A szüleim korai halála után az akkor 22 éves bátyám gyámsága alá helyeztek. Alig vártam, hogy nagykorú legyek, felmarkoljam a brutális apám után maradt hatalmas örökség rám eső részét, amivel addig a bátyám rendelkezett, és elhúzzak a világ másik felére, de nem így történt. Alighogy nagykorúvá váltam és végre függetlenedhettem volna, szerető testvérem  lefizetett egy pszichiátert, hogy súlyos skizofréniát diagnosztizáljon nálam. A szakértői vélemény szerint olyan komoly kényszerképzeteim és vízióim vannak, melyek képtelenné tesznek önálló döntések meghozatalára. A legközelebbi családtagom - a szent - azonban, önmaga érdekeit nem nézve, elvállalta a gondnokságomat életem végéig, mert ez a fiktív betegségem természetesen gyógyíthatatlan. A felülvizsgálatok előre le vannak zsírozva, így míg a korrupció létezik, nem leszek önálló. Számomra hihetetlen, hogy a XXI. században milyen könnyen veszik el egy egyedülálló fiatal nő életét, és nem azért mondom ezt, mert feminista vagyok. Az egész eljárás arról szólt, hogy jól öltözött férfiemberek összekacsintottak, a pénzzel teli borítékok gazdát cseréltek, majd összepacsiztak, és már le is úszott a csatornába az életem. A bátyámhoz vagyok kötve halálomig, de nem biztos, hogy ép ésszel kibírom addig.
Valamit sürgősen ki kell találnom, mert a jelenlegi életem olyan, mint egy rémálom. Vagy magamat fogom megölni vagy a bátyámat.