A férfi üvöltözve jött ki a sarki kis vegyeskereskedésből. Leült a buszmegálló padjára, idegesen elővette a cigijét, rágyújtott és lassan kifújta a füstöt. Próbálta magát megnyugtatni, de most sem sikerült. Érezte a halántékán lüktető eret, a görcsbe rándult nyakizmait és a fejében extra sebességgel zakatoló gyorsvonatot. Élete 46 évével egy percig sem volt elégedett. Akkor sem, amikor néhány pillanattal ezelőtt belépett a sarki vegyeskereskedés ajtaján, hogy két sört vegyen magának estére. Egy ideje már csak alkohol segítségével tudott elaludni. Az eladó, egy negyvenes évei közepén járó nő, nemrég költözött a környékre. Az ország túlsó feléből menekült idáig bántalmazó férje elől egy új élet reményében. A férfi ezt nem tudta, de nem is érdekelte volna. Annyira lefoglalta saját életének nyomorúságos pokla, hogy képtelen volt egy idegen emberrel szemben empátiát érezni. Ez volt az ő lelki fogyatékossága. Belépett az ajtón, odavágtatott a hűtőhöz, majd ordítani kezdett, hogy a kedvenc söre miért nincs megfelelő hőmérsékletűre lehűtve. Az eladó hölgy próbálta menteni a helyzetet és csitítgatni a feldühödött vásárlót, de minden szava csupán olaj volt a tűzre. A férfi egyre csak belehergelte magát a saját dühébe, ami lelkének mély bugyraiból szakadt fel. Ez már nem a sörről szólt. Élvezte, hogy végre ő szégyeníthet meg valakit, hogy végre ő törölheti bele a lábát egy másik emberbe, hogy végre neki van hatalma a másik felett.  Az eladó eközben mélyeket lélegzett és a saját mantrája néma ismételgetésével próbált erőhöz jutni. "Nem vagyok gyerek. Felnőtt vagyok. Képes vagyok megvédeni magam." Néhányszori ismétlés után érezte, ahogy pulzusa lassulni kezd, és enyhül a szorítás a gyomrában. Maga sem értette, honnan, de hatalmas nevetés szakadt fel belőle, mely hirtelen elnémította a korábban az arcába üvöltő vásárlót. "Hány éves vagy, kisfiam? Így a gyerekek hisztiznek, ha eltörik a nyalókájuk." - kérdezte az eladó, majd hátat fordítva a meglepett férfinak tovább folytatta a zöldségek kipakolását. A férfi ezen még jobban bepöccent, nagyobb hangerőre kapcsolt és a boltban tartózkodó többi vásárlót is próbálta a saját vélt igaza bizonyításaként az eladó nő ellen fordítani. "Hallották ezt? Mit képzel ez a nő magáról? Felhívom a főnökét és azonnal kirúgatom! Ez a nő nem való ide, nem ért semmihez, az sem tudja, mi fán terem a kereskedelem! És nézzék meg, mennyire ostoba az arca és milyen nagy a segge! Hogy lehet egy ilyen nőt a pult mögé állítani? Milyen hely lett ez, hogy már a nagyseggűeket is felveszik?" Mindenki döbbenten nézte a habzó szájú férfit, aki úgy, ahogy beviharzott, cunamiként távozott a boltból. Az eladó nő most abbahagyta a nevetést és hangosan zokogni kezdett. Egy idős néni, aki eddig a macskaeledelek közötti válogatással leplezte zavarát a bolti incidens közben, odalépett hozzá és gyengéden megsimogatta a karját. "Bátor volt, kedvesem, legyen büszke magára!" 
A férfi már a harmadik cigit szívta. Néhány percig idegesen járkált fel-alá a buszmegállóban, majd kamaszos langaléta léptekkel nagy mérgesen elindult hazafelé. "Felnőtt vagyok, nem gyerek." - mondogatta magában és letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából. Hazaérve megint csak az üres lakás fogadta. Belépett az ajtón, cipőjét hozzávágta a falhoz, majd kinyitotta a hűtőt és bontott egy sört.

Hűtője felső két polcán ott álltak katonás sorban a megfelelő hőmérsékletűre hűtött sörök a kedvenc márkájából.