Panni ma egy hónapos. Hihetetlen, hogy pontosan négy héttel ezelőtt mi minden történt velünk, és bár a feledés homálya még nem fedte el az átélt félelmeket és ijedtséget, a mellettem gügyögő közel 5 kg színtiszta bűbáj mindenképp segít feldolgozni a negatív élményeket. 
Napjaink változatosan telnek. A szokásos evés, alvás, pelenkacsere hármasba olyan elemek férkőztek be, mint például a puha plüssnyúl által okozott örömnyögés. Persze anyának is jut a földi javakból bőven. Hol a postás csenget be etetés közben, hol a "júpíszis", hol pedig a csótányirtó. Ez utóbbi okozott némi fejtörést: beengedjük-e a bogarak rémét a lakásba tudván, hogy az szét fog spriccelni valami vegyszeres zlottyot, ami állítólag nem káros az emberre, vagy várjuk a jó szerencsét, és bízzunk abban, hogy az alattunk lévő boltból - a szebb panoráma reményében - nem akarnak feljebb költözni a dögök. Végül megkockáztattuk, és befizettünk egy permetezésre. Sajnos az, hogy három napig nem lehet felmosni, csak a munkálat végén derült ki, szóval a heti (már lassan kétheti) nagytakarítás megint csúszik.
A trehányság a felső szomszédunkról nem mondható el. Szinte nincs olyan nap, hogy ne porszívózna vagy rázna valami nagy lebernyeget felettünk. Amennyit fúr, nem csoda, hogy sok a por, de hát akinek a lyukak gyártása a hobbija...
A héten új hangok is társultak az eddig megszokottak mellé, ugyanis - szintén a felső szomszédra gyanakszom - valaki három napja vadul gyakorolja ugyanazt az Oasis számot. Biztos látta Vastag Csabit a tévében, és ő is szupersztár akar lenni.
Apropó tévé! Ma megnéztem egy háromnegyed Szívek szállodáját, és Tarantino új filmjét is elkezdtem, bár mivel ez utóbbi három órás, több részletben fog csak sikerülni a végére érni. Mivel nem akarom Pannit a véres jelenetek közben keltett ordibáló hangokkal sokkolni, a feliratos változatot nézem olyan halkan, hogy akár némafilm is lehetne. De legalább megvan a moziélmény.
Hedonizmusomat kiélve a filmezés mellett egyéb dolgokkal is megpróbálom magam kényeztetni. A múlt hétvégén például végre kimozdultam a lakásból, és Jucival elmentem az Intersparba vásárolni (megjegyzem, eddig utáltam boltba járni, és most is elég volt belőle tíz perc), sőt, még egy jeges kakaót is ittunk. Előtte héten adtam a házi wellnessnek, és hajat mostam, sőt még a szemöldökömet is kiszedtem. Azt hiszem, most szombaton ismét kiruccanok, és feladom a távhő csekket a postán. Éljen a züllés!