"- Tudod Ivy..,nekünk lentieknek össze kell tartanunk,mi a zsák legalján vagyunk.
- És akkor hol van Mabel?
- Ő egy másik zsákban."

Átmenetileg úgy érzem, én is átkerültem egy másik zsákba.
Meglepő módon nem az éjszakák, hanem a nappalok okoznak nagyobb fejtörést annak eldöntésében, hogy ha tele a has, tiszta a hátsó, nincs betegség, én meg veszettül dajkálom a fenekét, akkor vajon mi a baj? Miért üvölt bele az arcomba? Aztán egyszer csak fogja magát, és egyik percről a másikra - általában a pelenkázóasztalon - hirtelen átalakul a legtündéribb királykisasszonnyá, akit valaha láttam, és ha ilyenkor beteszem az ágyba, és körberakom plüssnyulakkal, akár fél órát is képes csendben végigkamillázni. Aztán oáááááá, megnyomja a csengőt, és én szaladok. Csengetett, Milady? Majd újrakezdünk mindent: kaja, pelus, szórakoztatás, dajkálás, ordítás, plüssnyúl. Fogni még nem tud, de nagyon vicces, ahogy hozzáér a puha nyúl a kezéhez, kicsit elmélázik, és látszik rajta, hogy jól esik neki a pihe-puha lágyság. Pedig biz' Isten, a Coccolinot örökre száműztem az életünkből!
Az elmúlt három hétben nagyon sokat változott külsőleg, és nem győzök betelni a szépségével. Kicsit csipás a sok sírástól, kicsit rá van száradva a tej az arcára, de ő így tökéletes. Azért néha várom, hogy három óránál többet tudjak aludni, de ha belegondolok, hogy milyen gyorsan el fognak múlni ezek a hónapok, inkább mégse siettetném az időt. Mint egy kis fikusz, ahova leteszem, ott marad. Gondolom, a néha rátörő óriási hiszti is annak tudható be, hogy rájött: ki van szolgáltatva ennek a zombifejű tejcsárdának. Lehet, hogy nem győztem meg eddigi szolgálataimmal arról, hogy bármit meg tudok oldani, ezért az a nagy pánik. Na majd még dolgozom az ajánlólevelemen!
Tegnap óta már kendőben is képes vagyok hordozni, mert a veszprémi babahordozó klubból Anna volt olyan kedves, és eljött hozzánk, hogy kiokítson a helyes kendőkötés rejtelmeiből, így Panni már akar kiesni belőle. Szóval ha semmi nem használ, jön a kendő, amiben elalszik, és ha szerencsém van, ez az állapot kitart vagy 20 percig is.
Amúgy Annán kívül mostanában elég sok kedves emberrel találkozom, főleg virtuálisan, mivel a lakást még nem nagyon hagytuk el. Valószínű érződik rajtam az átmeneti rabszolgasors tehetetlensége, ami szerethetőbbé tesz, és akaratlanul is bevonzom az univerzum (más néven univerzális) kozmikus erejét. Lehet, hogy én leszek a fény az éjszakában, és nem kell kicserélni a kiégett izzót a lávalámpában?