Az év utolsó napján disznót kell enni, hogy kikaparja a szerencsét. Hát csak kaparja, ha épp nincs más dolga, de tőlem akárhogyan is eltelhetne a szilveszter. Ez az év egyetlen ünnepe, amit soha nem tudtam jól megélni. Ha társaságban voltam, magányra vágytam, ha egyedül voltam, a szívemet mardosta a magány. Ha álmos voltam, éber akartam lenni, ha éber voltam, azért éreztem rosszul magam. Egyszer volt egy sörreklám a tévében, amiben az egyik snittben két "bajorgatyás" férfi ugrált magányosan a hóban egy kunyhó előtt. Talán ez lenne a nekem való szilveszteri buli. Mindenesetre az idén újra megpróbálom, de most más lesz a taktikám. Ha éhes leszek, enni fogok, és nem várom meg a nagy pillanatot a különleges falatokkal. Ha jó zene szól, táncolni fogok, ha pezsgőt ihatnékom támad, felbontok egyet délután négykor, és az sem érdekel, ha elfogy (mondjuk szerintem nem fog), és semmivel nem várom meg azt a bizonyos pillanatot. Az eddigi évek tapasztalatai alapján a jó szilveszteri buli lényege, hogy akkor és azt kell csinálni amit és amikor szeretnél.
Ha az óév meg disznót akar enni, jó mulatást neki hozzá!