Erre lenne most nagy szükségem. Csendre egy kis feltöltődéshez, egy kis magamba forduláshoz, egy kis újra- és átértékeléshez és egy kis megújuláshoz. Őszintén bevallom, hogy odavagyok. A hétköznapok legnagyobb része a munkáról szól, a hétvégék pedig rövidnek bizonyulnak ahhoz, hogy a hétfőtől péntekig kimaradt házimunkát, pihenést, családi együttlétet bepótoljuk. A szervezetem több irányból is folyamatosan jelez, most épp a teljes végtagjaimat beborító csalánkiütés formájában, de egyelőre sem a munkahelyi feladataim, sem a kétéves kisded nevelése nem teszi lehetővé a hosszú pihenéseket. A mai nap mondjuk pont különleges, mert Panni most először nem tölti velünk a szombatot, ugyanis a "nénjével" elment a mamához Révfülöpre. Ugye nem kell mondanom, hogy tízpercenként ránézek a telefonomra, hogy nem hívtak-e? Nincs mit, tenni, az anyai szív nem tud nyugodni. :-)