Hát eljött ez a nap is. Kontaktlencsés lettem. De kezdem az elején...
Nagyjából 16 éves korom óta viselek szemüveget. Aki ismert annak idején, biztos emlékszik rá, hogy milyen sokáig bizonygattam, hogy az én látásommal nincs semmi baj, épp csak elmentem a barátnőm mellett, amikor új kabátot vett fel, és a menzán egy egész asztal felállva integetett, hogy megtaláljam őket. Végül én is beismertem, hogy "vak" vagyok. Egy jó ideig nem romlott a látásom, de 30 éves korom körül éreztem, hogy valami nem jó. Sokat fájt a fejem, szédültem, és el is mentem különböző kivizsgálásokra, többek között szemészhez is, de nem derült ki, mi okozza a folyamatos szédülést. Átlag másfél évente a szemüvegem is lecseréltem, mert a keretek nem bírták sokáig, és ilyenkor persze mindig újra és újra ellenőrizték, kell-e erősebb dioptria. A jobb szememmel már -3-asnál jártam, a bal szerencsére ennél sokkal kevesebbet romlott, de a látásom nem volt tökéletes. Az okosok - mind az optometrista mind pedig a szemész - azt állították, hogy sajnos a jobb szememmel anno nem tanultam meg látni, azaz tompalátó vagyok, és ezen nem lehet segíteni. Én persze mindig értetlenkedtem, hogy nem derült ez ki harminc éven keresztül, de erre az volt a válasz, hogy előfordul az ilyesmi. Éveken keresztül úgy éltem, hogy a jobb szememet alig használtam. Aztán elmentem egy lövészversenyre, ahol majdnem az utolsó helyen végeztem. Ekkor már Pannika úton volt, és annyira nehezemre esett a borzasztó eredmény, hogy a mai napig nem tudtam túltenni magam rajta. Többek között ez az élmény is közrejátszott abban, hogy úgy döntöttem, nem hagyom magam, és utánajárok a rejtélyes tompalátásomnak. Elmentem hát újra szemészhez, de hogy ne bízzam a véletlenre, többhöz is bejelentkeztem. Nagy örömömre, és egyben bosszúságomra, kiderült, hogy évek óta kettővel kevesebb dioptriával próbálom erőltetni a gyengébbik szemem, vagyis -5 helyett -3-at hordok. Csoda, hogy nem láttam? Mivel a két oldal között nagy a különbség (jobb -5, bal -1,75) a probléma szemüveggel nem orvosolható, kontaktlencsével viszont igen. És ez a megoldás! Nem a gyermekkori szűréseken hibáztak, hanem a felnőttkori vizsgálatokon! Most próbálom szoktatni magam újra a kétszemes látáshoz, és nagyon remélem, hogy nincs még semmi veszve.
Azt mondanom se kell, hogy visszamentem az optikába reklamálni, hogy egy évvel ezelőtt (és amúgy rendszeresen) gyenge dioptriát javasoltak, de elhajtottak, mert "sajnos a hölgy tompalátó".