Már egy hét is eltelt azóta, hogy utoljára blogot írtam. Egyrészt azért, mert ez nem megy parancsra, csak akkor tudok írni, ha van ihlet, másrészt nagyon sok minden történt, ami elvonta a figyelmemet.
Elsősorban az a szemét vírus kötötte le az energiámat, amit napok óta gyűrök, mert hála annak a magasságos fóliasátornak, sikerült elkapnom egy nyári kis lázas hasmenéses kórságot. Mivel nagyjából ötödik napja alig eszem, úgy legyengültem, mint egy katica. Már lassan Pannit sem bírom el. 
Mindeközben természetesen örömteli dolgok is történtek. Ez a kisded itt mellettem elkezdte mondani, hogy babababa, mamama, bübübübü, és közben olyan képeket vág, hogy el kell tőle olvadni, továbbá a héten két kedves hölgyismerősöm is kerek születésnapját ünnepelte. Mindketten bombajó formában vannak, szépek, fiatalosak és kiegyensúlyozottak, olyanok, akiknek a titkát receptre kéne felírni a folyton nyavalygó puhosoknak. Nem hiába mondják, hogy olyan az életed, amilyen a hozzáállásod.
Mivel azért továbbra is kemény vagyok, egy kis nyavalya nem állíthat meg. A héten tovább egyengettem avonos karrieremet. Elindítottam egy FB-os oldalt, posztoltam, ajánlást küldtem, még a fizetős hirdetést is kipróbáltam, és egyelőre abban a fázisban vagyok, hogy növelem az oldalam kedvelőinek számát. Közben persze naponta közzéteszek valamit, információkat küldök, beszámolok az aktualitásokról, és úgy látom, lesz eredménye. Minél többen tudják, hogy mivel foglalkozom, annál nagyobb az esélye a sikernek. Ilyet még úgysem próbáltam, és mivel nincs veszítenivalóm, meg milliók a bankszámlámon, nyitott vagyok mindenre. A pozitív gondolatok bevonzzák a jót.
Apropó! Nyertünk egy nagyobb összeget a kaparóson, és ami a legviccesebb, hogy ugyanazon a napon, amikor a tesóm is nyert egy nagyobb összeget a kaparóson. Mi is van azokkal a véletlenekkel?