Az idei június 27. (pontosabban az azt megelőző hétvége) több szempontból is rendhagyó volt: az első születésnap anyaként és az első nyári parti a panelban. Nem is tudom, melyik hagyott mélyebb nyomot bennem...
Vasárnap reggel Halász Judit dala ébresztett, mert még mindig imádom, aztán megérkezett a szűk családom és Juciék, hogy közösen költsük el az ebédet. A közel egy órás konyhai tüsténkedésemet leszámítva a negyven fokos konyhában, nagyon jól éreztem magam. Pannit sikerült kellő időben, kellő ideig altatni, az ebéd finom lett, volt itt ajándékozás, éneklés, móka és kacagás. A "mindenmentes" szülinapi tortámnak a kislányunk örült a legjobban. Tágra nyílt szemmel és nyitott szájjal próbált kézzel és lábbal beleszállni Juci öléből a fura kör alakú izé közepébe. Biztos, hogy lesz majd saját tortája az első születésnapján, és azt csinál majd vele, amit csak akar. Kaptam traktoros és bringás pólót, csodaszép törölközőszettet, balkonra való virágot, lampionfüzért a birtokra és egy cserepes orchideát, mert állítólag nem bonyolult nevelni (csak nekem nem sikerül soha).
Miután felforrósítottuk a hangulatot, a napocska pedig a levegőt, megérkeztek a délutáni vendégek, és megkezdődött a panelparti. Egyet bizton mondhatok: senki nem fázott. A gyerekek cukik voltak, a sós mogyoró elfogyott, a sör kiborult, minden terv szerint haladt. Jól elfáradtunk, de így van ez, ha az ember bulit tart.
Fáradtságom ellenére alig tudtam elaludni a kíváncsiságtól, hogy a férjemtől mit kapok a születésem napján. Számítottam valami meglepetésre, de az ő ajándéka végül minden képzeletemet felülmúlta. Egy órás traktorvezetés élesben, akár aratással kombinálva Somogy megye gabonaföldjein csúcsszuperhipermodern járgánnyal, ágyban elfogyasztott szülinapi torta reggeli helyett, meglepi szabadnap és egy masszázs.
De jó, hogy nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül!