Tegnap meglátogattuk az egyik kolléganőmet, megcsodáltuk a gyönyörű kertjét, és beszélgetés közben szedret és cseresznyét eszegettünk a fáról. Nem mostuk meg a gyümölcsöt, nem tettük tálkába, nem töröltünk kezet és szájat, egyszerűen csak élveztük a friss ízeket. Panni közben a babakocsiban vigyorgott és incselkedett, és legszívesebben neki is adtam volna egy szemet. Ok, tudom, nem mosatlan cseresznyével kell kezdeni a hozzátáplálást, de szeretném, ha hamarosan ő is megismerné a fáról leszedett gyümölcsök friss ízét. Szeretném, ha sikerülne őt túlféltés nélkül felnevelni, ha órákig homokozhatna a strandon anélkül, hogy folyamatosan a vízbefúlásától rettegnék, ha szabadon mászhatna fára és horzsolhatná le a térdét, ha el tudnám engedni biciklizni a barátaival és közben nem rettennék össze minden egyes szirénázó mentőautó hangjától.
Sokan mindent megadnak a gyermeküknek: kismillió játékot, tengerparti vakációt, Happy Meal menüt, miközben a felhőtlen játszás öröme háttérbe szorul. Hányszor hallottam, hogy a szülők nyaralás közben mit művelnek! Ne menj ide, ne menj oda, azt ne edd meg, azt tedd le, azt vedd fel, vigyázz, az szúr, és az örök kedvencem: ne fröcskölj! Akkor minek mennek a vízbe?
Persze vannak olyan szituációk, amikor elengedhetetlen a tiltás és igenis közbe kell avatkozni, de meggyőződésem, hogy gyermekünk akkor válik mentálisan egészséges felnőtté, ha az életkorának megfelelő mértékben el tudjuk engedni a kezét, és hagyjuk megtapasztalni a világ dolgait. 
Pannikám! Remélem, hamarosan együtt leszünk maszatosak a szederfa tetején!