Bocs, Anya, de ma sem alszom. Tudod, milyen rossz volt egész nap nélküled? Reggel hatkor már felkeltettél, pedig én még szívesen aludtam volna. Azt mondtad, egyem meg a reggelit, de közben fel-le rohangáltál a lakásban, mondván, Neked készülődnöd kell. Mindig valami bácsikat emlegetsz ilyenkor, akik nagyon mérgesek lesznek, ha elkésel a munkából, de Anya, szerinted ez engem érdekel? 2 éves és 4 hónapos vagyok, könyörgöm, engem csak Te érdekelsz, meg az, hogy tudjak Veled játszani sokat és mindig a közeledben lehessek. Persze, tudom, mondtad már a pénz dolgot, tudom, hogy el kell menned a bácsikkal dolgozni, hogy tudjál nekem venni gyümepürét a fizetésedből, de tudod, mit, Anya? Inkább nem kérek gyümepürét. Mondd meg a bácsiknak, hogy nem tudsz menni velük dolgozni, mert velem akarsz lenni. Akarsz egyáltalán velem lenni? Csak mert mindig elviszel a bölcsibe. Amúgy Éva néni nagyon kedves, meg a Tündi nénit is bírom és Zsuzsi néni is jófej, de miért kell egész nap velük lennem? Nem lehetne, hogy picit játszom a többi gyerekkel, aztán haza megyek? Na jó, esetleg még az ebédet megeszem, de déután már otthon szeretnék nem aludni. Tudod, hogy sokszor alig várom, hogy gyere értem és hazafelé felülhessek a nyakadba, aztán együtt menjünk a homokozóba? Én nagyon szeretek vödröt építeni ám, meg kavicsozni! Főleg, ha Te is ott vagy velem, meg Apa. Apát is nagyon szeretem, de ő is hol van egész nap? Én ezt nem értem. Azt mondtátok, hogy én vagyok a tündéretek, meg a drága kisnyuszitok, hogy így szerettek, meg úgy szerettek, aztán most meg mindig lepasszoltok. Arról nem is beszélve, hogy már tejcit sem kapok, meg a videót sem nézhetem, mert állítólag gyagyás leszek tőle.
Szóval bocs, de ma sem fogok este nyolckor elaludni, ne is próbáljatok rábeszélni, az álommanónak, meg mondjátok meg, hogy ne osonkodjon körülöttem, mert nem érek rá vele foglalkozni. Most van időm anyukámmal és apukámmal lenni!