Jövő keddtől újra dolgozom. Panni egész napos bölcsis, és a kezdeti nehézségek után úgy tűnik, jóra fordultak a dolgok. Azt hiszem, ma rájött, hogy ez egy végleges valami, és talán ennek köszönhetően szinte letehetetlen volt egész délután. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy ez így normális, és megpróbáljuk nem percenként méregetni a lázát, hogy nem amiatt nyűgös-e. Közben elkezdtem szervezni egy adventi vásárt is, amit szeretnék majd rendszeresíteni. Szerintem elég egyedi, legalábbis, én ilyenen még nem jártam. Lesz majd adománygyűjtés, kézműves termékek, használt cuccok, zene, büfé, mesemondás, és ha miden jól megy, egy dúla is részt vesz majd egyfajta szakmai kiállítóként az eseményen. Nagyon várom már, miközben izgulok is.
Amúgy néha elgondolkodom, hogy miért is csinálom. Minek a blog, az állandó szervezkedés, a folyamatos sportos kihívások, a rendrakós FB csoport, miközben itt van Pannika és a háztartás? Nem tudom. Talán így vízszintes a mérleg, zongorázni meg nem tudok.