Múlt hétvégén beváltottuk a születésnapi traktorvezetős utalványomat. Hűűűű, anyám, traktort vezetni nagyon baró! Mindenen átmegy, és bár az egyik váltót csak két kézzel tudtam a megfelelő állásba tenni, a szervokormánynak köszönhetően nagyon nőies járgány. Hússzal száguldottam a szántóföldön egy negyvenmilliós csodával. John Deere, szeretlek! És persze a férjemet is szeretem, amiért ilyen figyelmes volt, és tudta, mi a szívem vágya. Igaz, nehéz volt nem észrevenni a szép zöld traktorok iránti rajongásom.
Azt hiszem, tudom, mit kérek legközelebb a Jézuskától. :-)