A szülés után - mivel három hétig csak félig fekvő, félig ülő pozícióban tudtam lenni - rákaptam a babás-mamás Facebook-os csoportok posztjainak olvasgatására. Kezdő anyukaként tele voltam kérdéssel, ezért úgy gondoltam, hasznomra válhat, ha kételyeimet megosztom a hozzám hasonló helyzetben lévő mamákkal, és reméltem, hogy hasznos tanácsokat is kapok a nálam rutinosabb szülőktől. Kismillió csoporthoz csatakoztam, a várt eredmény azonban elmaradt. Egyszer feltettem azt a kérdést, hogy kinek hogyan vált be a suttogó módszer (ez egyfajta alvástréning babáknak, hátránya, hogy a radikális anyukák hagyják, hogy álomba sírja magát a gyerek), na erre aztán úgy leosztottak, hogy csak néztem. Miután azt is leírtam, hogy 8 héttel a szülés után újra elkezdtem mozogni, közölték, hogy ne akarjak szuperanyu lenni, mindennek megvan az ideje, és ezt a férjem is igazán megérthetné. Persze ehhez neki semmi köze nem volt. Ezek után otthagytam virtuális társaságomat, és inkább kerestem egy olyan hús-vér közösséget, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak.
A kangásokra még a terhességem (ja, persze, tudom, várandósság) alatt találtam rá, és úgy döntöttem, ideje visszatérni. Ez egy speciális torna, amit babával együtt lehet végezni, és kimondottan a szülés utáni regeneráció a cél. Az edzés bemelegítéssel kezdődik, amit talajgyakorlatok és plankok követnek, majd a csemeték háti hordozóba kerülnek, és indulhat a pulzusemelés és erősítés! Egy másik verziója a babakocsis kanga, ami tulajdonképpen szabadtéri edzés kis futással, kis izommunkával, mindez a természet lágy ölén babakocsival. Ha szerencsém van, Panni végigalussza az egy órát, így két legyet üthetek egy csapásra. 
Szuperanyu? Egy frászt! A kanga mottója: fitt anyuka, boldog baba!