TEJCSÁRDA 
"a bölcsőhájhoz"
AZ ÚRI KÖZÖNSÉG TÁNCOL

Két és fél hét telt el azóta, hogy Panni megérkezett, és lassacskán megszokjuk egymás jelenlétét. A kezdeti "jesszusom, ugye lélegzik" para elmúlt, de azért a bébiőr és a légzésfigyelő folyamatosan bevetésre készen állnak, mivel kislányunk külön szobában alszik. Tudom, tudom, hogy jobb lenne együtt, de ezt a hetvenes évek paneltervezőinek is meg kellett volna mondani, mivel a rendelkezésre álló szobáink vagy kicsik ahhoz, hogy mindhárman elférjünk vagy - lévén szélső lakást kaptunk - a hőmérsékletük nem megfelelő. Mondjuk a férjemmel aludhatnánk emeletes ágyon is, és akkor a gyerekágy is elférne. Az tuti jót tenne a házasságunknak. Szóval Panni külön, én meg jövök megyek egész éjjel. Ha szerencsém van, sikerül három órát is végigaludni, de ilyesmi egyelőre csak elvétve adatik meg, így annál jobban tudom értékelni ezen ritka alkalmakat.
A napi menetrend elég egyszerű, nem kell hozzá filofax. Két-három óránként etetés, előtte "tisztacsere", ami tízből háromszor ruhaváltással is jár, mert a kis huncut szeret csupasz fenékkel a nagyvilágba pisilni. A szabad órákban pár perc "áááá" meg "óóóóó", egy kis tündérkedés apával, és ha nagyon jó napunk van, délelőtt 11 körül már az agyonnyálazott és tejtől ázó hálóing is lekerül rólam, sőt, néha délre a fogamat is sikerül megmosni.
Valójában a hat hét gyermekágyas időszak alatt nem azért ellenjavallt az anyának emberek közé menni, hogy a bébinek ne vigyen haza semmi ismeretlen kórokozót, hanem azért, mert - míg a kisded folyamatosan tiszta ruhában, illatos popóval, jóllakottan kamillázik bele a nagyvilágba - szülőanyja tejtől "illatozó" hálóingben, maszatosan és kócosan jobb, ha nem riogatja az állampolgárokat.