Az utóbbi három hét gyökeresen megváltoztatta a hétköznapjaimat. Egy hét kórházi "nyugalom" után kicsattanva az életerőtől  - vérszegényen és majdnem mozgásképtelenül - teljes bevetéssel elkezdődött kezdő anyuka létem, mely időben és térben átmenetileg megakadt a pisi-kaki-böfi bűvös háromszögben. A pelenkázási technikám sokat javult, de mivel Panni szeret csupasz fenékkel pisilni és az egy perce lecserélt pelusba ismét belekakilni, előfordul, hogy a gyerek éjszakai rendbetétele fél óráig is eltart, amitől úgy kipattan a szeme és olyan éhes lesz, hogy képes egy órán át enni, majd újabb közel egy óráig tart, mire olyan mély álomba szenderül, hogy le tudom tenni a kiságyba. A hosszas procedúra után aztán én is bedőlök a férjem mellé abban bízva, hogy van egy órám pihenni és összeszedni magam, hogy a következő sírásra kisimultan, higgadtan és kellőképp szórakoztatóan ébredjek. És ez így van rendjén. 
Az etetésekkel töltött hosszú órákat próbálom hasznosan kihasználni, és miközben kislányom mohón fal, olvasok vagy netezek a telefonról, de mivel alvással töltött óráim száma exponenciális csökkenést mutat, megelégszem a bulvár hírekkel és magazinokkal. Úgy érzem, ennél komolyabb témát nem lenne képes feldolgozni az agyam, és a tegnapi  napig azt gondoltam, jól van ez így. Aztán kiderült, hogy mialatt én Csipkerózsikanyu álomban szenderegtem, Vajna Tímea időjós-jelölt lett, Putyin Orbánnal cimbizik, miközben Ráhelke újabb földbirtokot mondhat magáénak, Pesten a taxisok lázadnak az uber ellen - most már azt is, hogy mi az - és blokádolnak, Bagdy Emőkét pedig kikezdték, mert állítólag szexista kijelentést tett. 
Te jó ég! Azért még köztársaság van vagy újabb rendszerváltás történt és én észre sem vettem?