Állítólag nincsenek véletlenek, állítólag minden okkal történik körülöttünk és állítólag előbb vagy utóbb ez számunkra is egyértelművé válik. Nekem a mai nap egy ilyen volt. Hogy október óta, mióta Panni bölcsis, mit kínlódtunk az elválasztással! Én már nem akartam szoptatni, ő viszont kitartóan ragaszkodott hozzá. A délutáni elalvások egy ideig mentek nélküle, de kb. egy hónapja visszatért a tejcihez. Én persze hibáztattam magam, hogy mégiscsak kellett volna az a cumi anno, meg az óramű pontosságú etetési rend és jaj mi lesz így velünk. Teljesen rágörcsöltem az elválasztásra. Aztán Pannika pénteken beteg lett. Szokásos háromnapos vírusnak indult, de csak nem akart javulni. A láza aggasztóan magas volt napokig és a lázcsillapító sem vitte lejjebb. Volt itt virrasztás, hajnali hűtőfürdő, sok sírás és kevés evés. Sőt, szinte egyáltalán nem evett az elmúlt napokban, kizárólag csak az anyatejet volt hajlandó elfogadni. A tejet, amely táplál, lázat és fájdalmat csillapít, hidratál, megnyugtat, és én olyan hülye voltam, hogy a vélt és valós társadalmi elvárások miatt ezt el akartam tőle venni. Imádom, hogy ilyen kitartó,hogy ilyen kis harcos és ennyire ragaszkodik az elképzeléseihez és nagy szerencse, hogy ő még nem akar megfelelni senkinek. Ösztönből tudja, hogy mi a jó neki, és ha hónapokig is tart, de velem is megérteti.