Most, hogy bikából tombol a nyár, a Kokót pedig továbbra is építik mellettünk, gyakran hagyjuk el panelhajlékunkat. Legutóbb Révfülöpön töltöttünk el közel egy hetet, kvázi mini nyaralásként. Kutyáztunk, gyomláltunk, füvet vágtunk, strandoltunk, ám mialatt mi élveztük a szabadságot, itthon maradt balkonnövényeim megkezdték sivatagi kiképzésüket. Indulás előtt próbáltam őket árnyékosabb helyre tenni és jól belocsolni, de ahogy mi sem tudunk 4 nappal előre enni és inni, csóró kis petúniáim is megszenvedték a napi gondoskodás hiányát, és a mangómagom is meggondolta magát. Szépen elindult a csírázása, mégsem hajtott ki, viszont a muskátli, a büdöske és a begóniák meglepően jól bírták, és szerencsére az egzotikus növényeim (kávé, avokádó és banán) is átvészelték a nehéz napokat. Nem volt mit tenni, kidobtam a száradt kórókat, és a helyüket színes szélforgókkal pótoltam. Azok tuti nem fognak tönkremenni, így nem árasztják a negatív energiát. Szóval a terasz újra egészséges virágpompában tündököl, a galamboknak se híre, se hamva, és a pozitív kisugárzást megerősítettem egy imazászlóval. Már csak a felső szomszédot kéne leszoktatni a kukkolásról, és ez a 3 négyzetméter maga lenne a paradicsom.