Az elmúlt hónapokban heti többször volt rossz a lift, a szomszéd továbbra is láncdohányos, valaki mindig bablevest főz és amúgy is, tömény panelcsömöröm van, így leköltöztünk egy hétre Révfülöpre. Panni boldog, hogy minden nap láthatja a mamát és Riki kutyát, anyukám örül, hogy minden nap játszhat az unokájával, és én is örülök, mert sokkal jobb itthon. Még a futás is jobban megy a vízparti sétányon, mint a Tesco felé a betonon.
Ilyen inspiráló környezetben mi mással üthettem volna el az időt - mivel továbbra is rengeteg a szabadidőm -, mint egy kis horgolással. Az oktatóvideókat nézve pofonegyszerű egy karácsonyi harang elkészítése, engem azonban jól megizzasztott. Az egyik láncszem túl laza lett, a másik meg olyan szoros, hogy csak úgy csikorgott alatta a tű, és miközben én próbáltam kikeveredni a varázskörből, Panni próbált belekeveredni a gombolyagba. A végeredmény egyelőre nem túl szép, de anyukám szerint ki kell keményíteni, és jó lesz.
Azt hiszem, várkisasszony koromban nem én voltam a kézimunka-királynő, de legalább vicces a horgolásos szakzsargon.